Február 23-án előrehozott választásokat tartanak Németországban, miután Olaf Scholz kancellár menesztette a pénzügyminisztert, ami a koalíció összeomlásához és egy sikertelen bizalmi szavazáshoz vezetett.
Mint arról beszámoltunk, Orbán Viktor frappáns üzenettel reagált rá, hogy a német parlament elfogadott egy indítványt a migrációs szabályok szigorítására. Tette mindezt azután, hogy egy elutasított menedékkérő halálos támadást követett el. Orbán Viktor ezzel kapcsolatban az X-en reagált, annyit írt: „Jó reggelt, Németország! Üdv a klubban!” Ismert, a CDU vezetője, Friedrich Merz nem volt hajlandó elutasítani a szélsőjobboldali AfD támogatását a szavazás biztosítása érdekében.
A Faktum tényellenőrző oldal vizsgálta az új választási kampány egyik legnagyobb visszhangot kiváltó bejelentésének várható politikai és gazdasági következményeit. Ugyanis az AfD elnöke, Alice Weidel a kampányában kilátásba helyezte egy népszavazás lehetőségét a német EU-tagságról.
Küszöbön a Dexit?
Ha a reform nem lehetséges, ha nem sikerül újjáépíteni az uniós tagállamok szuverenitását, akkor hagynunk kell az embereket dönteni, ahogy Nagy-Britanniában is tették
– jelentette ki Weidel, ezzel nyíltan felvetve az úgynevezett „Dexit” lehetőségét.
Németország mindig is kulcsszereplője volt az európai egységfolyamatnak. A második világháború utáni integrációs törekvések egyik fő mozgatórugója a német-francia tengely helyreállítása volt. A német államszervezeti modell, amely a tartományok jelentős önállóságára épít, már korábban is hozzájárult ahhoz, hogy az unió döntéshozatalába beépüljön a szubszidiaritás elve.
A Maastrichti Szerződésbe 1992-ben bekerült alapelv szerint a döntéseket azon a legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol azok a leghatékonyabban kezelhetők. Ez a decentralizációs szemlélet mindig is jelen volt Németország politikai gondolkodásában, és az AfD most ennek egy radikális értelmezésével kampányol.